Gála, bolondballagás, ballagás |
2019. július 28. vasárnap, 22:06 |
Szeretném papírra vetni azt a rengeteg szépet és jót, amit a Koszta suliban kaptunk, de talán lehetetlen mindent felsorolni. Itt tudtuk meg, hogy mit is jelent, ha az embernek igaz barátai vannak, itt kaptuk meg az első jó és rossz jegyeinket, itt éreztük meg, milyen izgulni egy mindent eldöntő felelés előtt, és itt lettünk az iskola kapuit szorongva átlépő kis elsősökből magabiztos „majdnem felnőttek”. Míg alsóbb évesként vágyakozó szemekkel figyeltük a ballagó nyolcadikosokat, sikítva és nevetve próbáltunk elbújni a maszatos bolondballagó diákok elől, most ránk vártak mindezek.
Ezután lovaskocsira ültünk, és gitárkísérettel jártuk a várost, hogy dalokkal búcsúzzunk tanárainktól. Az este folyamán rengeteget nevettünk, és ha csak egy pillanatra is, de elfelejtettük azt a sok kihívást és a búcsú fájdalmát, ami ránk vár.
Szombaton elérkezett a nap, amelyre hónapok óta készültünk. A lányok gyönyörű frizurákkal csinos ruhákban, a fiúk a legszebb ingükben és gondosan beállított hajjal érkeztek meg az iskolába. Mindannyian fájó szívvel vártuk ismerőseinket, rokonainkat, nehéznek tűnt felfogni, hogy ma vagyunk utoljára kosztás diákok. A nap folytatásaként a hetedikesek vállunkra akasztották a tarisznyákat, ezzel kívánva sok sikert az elkövetkezendő éveinkhez. Ezt követően utoljára körbejártuk iskolánkat. Sokszor a sírás kerülgetett minket, miközben néztük a sok jó barátot, akiket itt kell hagynunk. Ünnepélyes és felemelő pillanatok következtek a tornateremben. A búcsú pillanatát tovább nehezítette Igazgató Úr beszéde, a hetedikesek kedves szavai, a búcsúbeszédek és versek. Itt került sor a már hagyománnyá vált Koszta-díjak átadására is. Majd egy színes lufieső zárta mindannyiunk nagy napját. Ezután szétszéledtünk, de szívünkben örökre őrizni fogjuk egymás és az iskolánk emlékét!
Fekete- Nagy Hanna 8. b osztályos tanuló |
Határtalanul!